banner
Milyen kár, hogy divatja múlt szokásnak számít már levelet küldeni! Pár kedves szó, néhány bátorító gondolat, az érzés, hogy gondoltak rám, hogy nem vagyok egyedül. Ebben az egymástól egyre jobban elszigetelő világban talán pont ezekre lenne szükségünk, hogy emberek maradhassunk az embertelenségben. Ahogy Tóth Árpád Lélektől lélekig című versének utolsó 3 versszaka is írja:

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

Szeretnénk megtölteni minél több sugárral azt a roppant jeges űrt! Tarts velünk, küldj vagy kérj üzenetet, hogy a fénysugarak össze tudjanak kötni minket lélektől lélekig!

A megírt üzeneted teljesen anonim módon fog eljutni egy, vagy akár több emberhez is. Oszd meg mással is az oldalt, akinek szüksége lehet egy bátorító üzenetre, vagy szívesen küldene bátorítást valakinek!

Kérj egy bátorító üzenetet! Olvasd el, mit üzen Neked egy idegen a távolból, hogy Téged erősítsen!

Üzenj, hogy Valakinek Miattad legyen szebb napja!
Kép tallózása
(Kép feltöltéséhez kattints a fenti ikonra)

Írj nekünk!